Kérdések az SMSz vizsgarendszerével kapcsolatban

[szuri]

A vezetőségtől várom a választ a következő kérdésekre (főleg a kétcsillagos vizsgával kapcsolatban):

1. Vajon miért van az, hogy az SMSz különböző fokozatú vizsgáin legtöbbször negatív a mérleg? Sokszor valóban indokolt bizonyos jelentkezők megbuktatása, de nem gondolnám, hogy egy kétcsillagos vizsgán pl. normális az, hogy csak 3 ember megy át, az amúgy sem sok jelentkezőből...

2. Miért kell olyan feltételeknek megfelelni pl. a kétcsillagos vizsgán, amelyeket az osztrákok a "staatlich geprüfter Skilehrer" kategóriában kérnek csak számon? (Terepsí vizsga több ritmusváltással, kizárólag élen vezetett rövidlendület stb.) Talán ez a kétcsillagos vizsga egyenértékű ezzel az osztrák fokozattal? Nem. Esetleg az egy szinttel ezalatti "Landeslehrer" fokozattal egyenértékű? Nem. Akkor mire is jó a kétcsillagos vizsga azon kívül, hogy egy lépcsőfok a háromcsillagoshoz?

3. Hogyan is tolhat le a vizsgabizottság azért, mert - véleményük szerint - egyes jelentkezők nem síelnek eleget pályán kívül, ha soha, semmilyen "kiképzést" nem kaptunk a pályán kívüli síeléssel kapcsolatban? Ezen kívül, az egycsillagos vizsga feljogosít-e pályán kívüli síelésre csoportokkal? Ha igen, hol és milyen hóviszonyok/körülmények között? Ki lesz a felelős, ha valakivel történik valami a pályán kívül és senkinél sincs megfelelő felszerelés? (A kétcsillagos vizsgán kb. elrettentésként emlegetett Alpinkurs volt a válasz arra, hogy miért olyan nehéz a terepsí vizsga. Aki nem volt még Alpinkurson, nem tudhatja, hogy egyáltalán nem olyan szörnyűséges, mint amilyennek félmondatokból megismerhettük. Az Alpinkurs célja elsősorban az, hogy felkészítse a résztvevőket a különböző terepviszonyok közötti síelésre és csoportvezetésre. Az oktatók mindig figyelnek rá, hogy ne sodorják veszélybe a csoport tagjait, csak olyan lejtőket választanak, ahol a csoport minden tagja gond nélkül le tud jönni.)

4. Az osztrák vizsgák mindegyikén megengedett a nem 100%-os teljesítmény. Ez azt jelenti, hogy attól, ha egy feladatot nem tudsz (magyar mérce szerint 2 pontosra) megcsinálni, még átengednek. Hiszen számtalan oka lehet annak, hogy éppen akkor, a vizsgán, nem jött ki úgy a lépés, esetleg nem akkora tragédia, ha valamit nem tudsz olyan jól, tudhatsz helyette mást. Nálunk, ha egy feladat 0 pontos, az legtöbbször egyenértékű a sikertelen vizsgával. Akkor miért kell nekünk még a legértelmetlenebb feladatot is tökéletesen tudnunk? Talán annyira elismertek a magyar vizsgák, hogy mindenki hozzánk viszonyít? Ezen kívül, miért nem tudhatjuk meg a vizsga napja előtt a vizsgafeladatokat? (Az osztrákok sem mondják meg előbb konkrétan, de viszonylag könnyen rá lehet jönni, hogy melyek lesznek azok, miután 2 hétig mást sem gyakoroltatnak). Így valóban kiválóan fel lehet készülni egy vizsgára.

5. Utolsó kérdés következik, előfordulhat, hogy költői lesz. Az elmúlt szezonban szereztem némi rálátást a világszerte elismert (értsd: Kanadától Argentínán át egészen Ausztráliáig) tiroli Schneesportlehrer, régebbi nevén Landeslehrer képzésről. Felvételi is van rá, ahol azonnal megszűrik a jelentkezőket, hogy ne fizess ki fölöslegesen egy kosár pénzt, ha nincs esélyed. Ez a vizsga, ha jól tudom, a magyar háromcsillagosnak felel meg. Érdekes, mégis javították a hibákat az osztrákok, még a vizsganap előtt is, és nem csak azt hallgattuk, hogy ez a tábor arról szól, hogy megértsük, hogyan épülnek egymásra a tematika részei, milyen erők hatnak a síelőre stb. Még számtalan dolgot írhatnék, de azúttal magamba fojtom, és inkább a lényegre térek: Hogyan is lehet az, hogy egy pont híján nem mentem át a kétcsillagos vizsgán, azonban a tiroli Schneesportlehrert idén áprilisban sikerrel tettem le?

Üdvözlettel

[danila]

Szia szuri!

Nem tartozom az SMSz vezetőségébe, de mivel elgondolkoztattak a kérdéseid, ezért megosztanám veled a gondolataimat.
1. a negatív mérleg szerintem teljesen elfogadható, ugyanis ha abból indulok ki, hogy annó olyanok is eljöttek vizsgatáborba, akik egy rendes alpesi tartásra sem tudták rábírni a testüket, akkor ez természetes.
Az már inkább zavaró, hogy ezeket az embereket miért nem lehet előszűrni mondjuk egy laza, hétvégi, szlovákiai, vizsgadrukk nélküli, csoportos meetingen.
Mondjuk indul a TFTI képzés, leesik az első hó, elmegyünk síelni egyet (nem gleccserre 100ezerért, hanem csak ide a szomszédba, elérhető áron), és két siklás után ki lehet szűrni azt, hogy ki nem odavaló.
És nem kell ehhez extrém sízést követelni az aspiránsoktól. Főleg nem szezon elején, amikor még mindenkinek be vannak rozsdázva az izületei, izmai.
Nem tartom korrektnek, hogy a vizsgázatók gyakorlatilag akkor találkoznak előszőr az aspiránsokkal (tisztelet a kivételnek -koordináció, előtábor, stb.- ), amikor azokról a helyszínen derül ki, hogy nem odavalók még ebbe a táborba.
Szegény megtévedt csak szenved egy héten keresztül, a lelkivilága romokban (ez még a jobbak esetében is így van!), és a végén mehet haza egy nagy kudarcélménnyel, amit nem is biztos, hogy kihever egyhamar.

2. a  **-got én sem adnám oda akárkinek. Az már más tészta, hogy olyat ritkán látok, hogy a vizsgabizottság azt pontozná, hogy pl. ki hogyan vezet le egy 2x2 órás, 2 napig tartó oktatást egy 4-6 fős csoporttal.

3. a pályán kívüli sízésről: az már sajnos nem a vizsgázatók hibája, hogy a **-os aspiráns nem részesült pl. porhavas okatatásban, vagy buckasízés gyakorlatban.
Azt gondolom, hogy ebben az országban még mindig nagyon kevés azoknak a száma, akik biztonságosan kimerészkedhetnek mindeféle pályára úgy, hogy azzal semmilyen veszélyhelyzetbe nem sodorják se magukat, se másokat.
Én úgy érzem, hogy a ** inkább egy magasabb sítechnikai tudást feltételez, semmint egy magasabb didaktikai vagy metodikai szintet, még akkor is, ha ezeket is számonkérik.
Megmondom őszintén, hogy ha én benne lennék egy vizsgabizottságban, lehet, hogy még kevesebben kapnának mindenféle *-okat.
Viszont azt is bevezetném, hogy az aspiránsok egymást is pontozzák egy-egy vizsga alkalmával, és nem 2 pontos rendszerben, hanem egy 10-es skálán, ami sokkal jobban tükrözi a különböző szinteket.
Így a hibajavító képesség, és az objektív ítélet is tesztelődhetne egy füst alatt.
És még valami: sajnos azon tanítványok száma is elenyésző, akit be lehet vinni mindenféle hóviszonyba. Aki meg olyan, hogy be lehet, azt meg nehéz kordában tartani.

4. ha valaki sok*-os akar lenni, mégpedig magasan kvalifikált, külföldön is elismert oktató, akkor annak minden alaptechnikát jól kell tudni!
Gondolj arra, hogy elméletileg egy **-gal már külföldön is oktathatnál, de azért lássuk be: az utolsó Sógor Hansi a hegyről is könnyedén megenné az évi 15-20 napot síelgető itthoni sorstársainkat, mert ő oda született a mocsadék a sípályára, és talán van neki még vagy 20 évnyi versenymúltja is 23 éves korára!
Egyébként nálunk is megengedett a nem 100%-os teljesítmény, viszont ha valaki nem tud rendesen kivitelezni egy hóekét, az ne sok jóra számítson. Hóekénél nincs olyan, hogy "majdnem tudtam!"
Az itthoni rendszernek egyébként az az egy apró hibája van, hogy úgy kér számon, hogy előtte kevés lehetőséget ad (költségkímélő módon)a technikák helyes elsajátítására, és nem igazán körvonalazódik az elvárás, egészen a vizsga hetéig.
Ez alól csak az a szitu képez kivételt, ha a lelkes aspiráns időt és sok rakat pénzt nem kímélve elmegyeget az összes táborba, ahová csak beengedik, és magára szed, amit csak tud, hogy a vizsgára már legyen némi fogalma az elvárásokról.
Minden sárga irígységem azoké, akik ezt megtehetik.

5. erre a költői kérdésedre akkor tudnék válaszolni, ha láttam volna hogy mit produkálsz a vizsgán.
Egyébként elárulom neked, hogy a vezető oktatók többsége szívesen segít, ha valamit nem értesz, és sokan korrigálnak is.
Sajnos azonban olyat is láttam, aki nem igazán volt túl lelkes a csapatával, de ettől függetlenül korrektül leadta a leadnivalókat.
Senki sem tökéletes, és az igazán jó oktató ritka, mint a fehér holló.
Ettől függetlenül sajnálom, hogy nem sikerült a vizsgád, mert ez a mai árak mellett nem éppen egy boldogító tény.
Ha gondolod, hogy megosztanád a szubjektív élményeidet bővebben, akkor nézz át a www.sioktato.hu oldalra (Firrefox-szal lehetőleg), és oda szívesen látok minden olyan írást, amit az oktatótársak közölni szeretnének a nagyvilággal vagy egymással.
Mivel az nem egy hivatalos oldal, és a témakör is lezserebb, ezért bármit szívesen látok, ami tűri a nyomdafestéket.

üdv!

[szuri]

Helló danila!

Örülök, hogy legalább Te vetted a fáradságot a válaszadásra, mert eddig, amint láttad, a vezetőségből senki sem válaszolt. Persze könnyen lehet, hogy nincs is rá idejük. Voltál már kétcsillagos vizsgán? Mert ha nem, szívesen megosztom Veled a benyomásaimat. Én a 2007-esen voltam, lehet,h azóta már minden másképp van, bár ezt viszonylag nehezen tudom elképzelni.
Egyébként az *os vizsgán az osztrákok sem szűrik a jelentkezőket, hanem boldog-boldogtalant átengednek. Ezzel természetesen én sem értek egyet, sőt, azt is mondanám, h a mi magyar *os vizsgánk magasabb színvonalú és jobb, mint az osztrák, csak ezután az egycsillag után minden véget ér. Értsd: ezután semmi jót nem tudok mondani a magyar oktatóképzésről. Mellesleg láttam olyan magyar oktatókat is, Ausztriában, az SMSz piros-fekete egyenruhájában, akik nem nagyon tudtak rövid lendületben lemenni a fekete pályán. Pedig nekik minden bizonnyal van *-juk.
A Te oldaladra hol tudok írni? Milyen menüpontot nyissak meg? Csak hogy értsd azokat a kérdéseket, amiket a **-os vizsgával kapcsolatban vetettem föl. (Mert ha voltál is ilyen táborban, hátha NEked más benyomásaid voltak.)
Üdv
szuri

[gézabá]

A válaszadással kapcsolatban nekem is meg van a véleményem.
Nézd csak meg a "mit tennél be a tan- vizsgaanyagba" topicot. Az utolsó bejegyzést én tettem majd egy évvel ezelőtt. Eddig senki nem reagált rá. Sem a fórumon, sem magán levélben, sem sehogy. Kétségbeejt ez a totális érdektelenség. Ha elutasító választ kapok, hogy menj a p..csába ezzel a hülye ötlettel, az is jó, ha elfogadják a dolgot, még jobb. De válasz nélkül hagyni?

A felvetett kérdések egyébként jók. Kár, hogy a hangsúlyt nem lehet kifejezni írásban.
Sajnos minden, így ez is a pénzről szól.
Én elég régen kezdtem a síoktatói álmaimat kergetni. Még 1981-ben vágytam rá, hogy az legyek. Szervezett is az OSC akkor egy tanfolyamot, ahová felvételizni kellett. Nem bankszámla kivonattal, hanem gakorlati szabadsízéssel. OK, ott is voltak aztán olyanok akik egy rendes hóekét sem tudtak, de valakinek a valakije volt az illető. A gyakorlati vizsga előtt behívtak katonának (halasztani nem tudtam, mert addigra már kétszer kértem halasztást) és így nem vizsgáztam le akkor. Pár évvel ezelőtt azonban szükséges volt az oktatói papír és kényszerültem levizsgázni. A gyakorlati részével nem volt gondom, az elmélet ahogy mindig is, most is nehezen ment. Sokan aspiráltak, sokan el is buktak. Alig néhány embernek sikerült az egy *. Érdekes, mi több tanulságos volt. Senki nem firtatta, hogy hogyan is tanítasz. Pedig ez elég fontos lenne. Volt szerencsém német oktatói vizsgán résztvenni. Ott bizony egy öt fős csoporttal dolgozott a kollegina. A vizsgabiztos meg állt mellette és hallgatta, meg pontozott. Olasz vizsgatábort is láttam már. Nem volt gáz egy kicsit sem. Nem vagyok nagyképű, de bármikor megcsinálnám. Most nyár elején, fáradtan, kora reggel, elcsigázott izmokkal és izületekkel. De minek?

Sok sikert és kitartást, no meg sok lovét kívánok, ha mégegyszer nekimész a két *-nak.

[danila]

szuri:

Az oldal az én kevéske időm, és a temérdek tudatlanságom miatt még nem annyira fejlett, hogy direktbe be tudj oda írni, de találsz ott egy emilcímet, amire elküldheted az írnivalódat, és azt én majd kiteszem a "nekünk és Önöknek írták" című menüpontba.
Arra azért ügyelj, hogy ha most pillanatnyi bántódottságban szenvedsz, a leírt mondanivalódat azért olvasd el újra, mielőtt úgy döntenél, hogy azt kiteszed a nagy nyilvánosság elé.
Nem ismerem a részleteket, de azért azon is gondolkozz el, hogy nem volt-e benned is valami hiba, amiért nem mentél át a vizsgán.
Az a helyzet, hogy mivel mi alföldi nép vagyunk, külföldön mindig hatványozottabban nézik a hibáinkat, ezért nem mindegy, hogy ki kapja azokat a fránya csillagokat.
Én egyébként még nem voltam **-on (ennek javarészt anyagi, másrészt családi okai vannak(gyerek, stb.)), de ha majd csilliárdos leszek, akkor mindenképpen szeretnék elmenni.

gézabá:

én azt mondom, hogy ha konkrét kérdéseid vannak, akkor azokat tedd be inkább egy titkosmásolatos körmélbe, úgy hamarabb célbaérnek, és konkrét személyeknek címezheted őket. A fórumokat szerintem nem annyira nyálazzák. Főleg ilyen melegben. Sajnos.

[Huszár Ágnes]

Kedves Szuri!

Én az idei 2* bukottai közé tartozom, és egyáltalán nem vagyok elkeseredve. Először nagyon mérges voltam, és szomorú! A mai napig rosszul esik, hogy nem mentem át, de ez van! Igen, engem is 1 ponttal buktattak meg, ugyanakkor sikerült a terepsí és az oktatás vizsgám.
Nagyon sokat járok az SMSZ-szel síelni, és igen, kijelenthetem, hogy fejlődünk. Táborok nélkül nem is ajánlanám a részvételt ebben az igen nehéz 2* táborban. Sok (!) oktatás nélkül aztán meg pláne nem!

Azt tudnod kell, hogy Magyarországon ez a legerősebb gyakorlati vizsga, és nekem is az a véleményem, hogy ne kapja meg akárki! A 3* képzésben már nincsen gyakorlati vizsga; van idegen nyelvű oktatás, van második sporteszköz, pályában sízés…stb, de már nincsen olyan jellegű gyakorlati vizsga, ami az 1* ill. a 2*-on megjelenik (hóeke, rövidlendület ..stb). Tehát, ha valakinek a 2*-ja megvan, az elvileg azt jelenti, hogy gyakorlatban mindent tudnia kell(ene).
Igen, legyenek szigorúak! A vizsgám során arra jöttem rá, hogy az oktatás vizsgán még lehetnének sokkal szigorúbbak is! Én ezt azok után mondom, hogy volt szerencsém eddig három 1* táborban (2szer buktam), és egy 2* táborban részt venni. Nem éreztem azt, hogy kivételeztek volna akárkivel is!  Az idei táborban az egész hét nagyon jól ment, és úgy éreztem, hogy az utóbbi időben mindent megtettem azért, hogy sikerrel teljesítsem a vizsgát, Mégis hiányzott az a bizonyos egy pont. És a legszörnyűbb az, hogy én is így éreztem…hiányzott az az egy pont!

A terepsíről. Szerintem kell. Legyen benne!Ha valaki képzi magát, jár koordinációs táborokba, ott azért olykor-olykor találkozhatunk vele. Ezt be kell gyakorolni úgy, mint minden mást. Önállóan!! (Mivel tesi tanár vagyok, ki lennék készülve, hogyha a hallgatóim úgy mutatnák be a gyakorlatokat, hogy évi 5-10x gyakorolják el…)

Az egy csillagos tábort sokan úgy próbálják meg, hogy 1-2 hetet síelnek évente! Melyik másik sportágból szerezhetünk úgy oktatói minősítést, hogy évi 6-10 napot foglalkozunk vele??Semelyikkel!!
Igen, sokba kerül! Nagyon sokba! Ezt tudjuk,! Főleg, ha még meg is bukunk!

Az osztrákokról is írtál. Én egy osztrák síiskolában dolgoztam az elmúlt két idényben Turracher Höhén. Nagy büszkeséggel töltött el, és nagyon jó érzés volt, hogy az ottani síoktatók között nagyon előkelő helyet foglaltam el mind sítudásban, mind oktatásban. Ez igenis köszönhető annak, hogy szigorúak a magyarok a vizsgán, és nem engednek át akárkit. Jó lenne, ha más sportágban is ez lenne, mert akkor nem szaladgálna ennyi kókler oktató az utcán!

Azért azzal nem értek egyet, hogy 100%-osra kell teljesíteni a vizsgát, mert eleve 60%-os az átmenet, ami azt jelenti, hogy 1 gyakorlatot jól kell tudni (2 pontosra…ami szerintem még közel sincsen a tökéletes szinten), az összes többit pedig 1 pontosra!

Bocs, hogy így össze-vissza válaszoltam a kérdéseidre!

Ja, és még valami. A vezető oktatók nyilván azért nem válaszolnak mostanság a kérdésekre, mert jövőre Magyarország rendezheti az IVSI kongresszust, ami igen sok elfoglaltsággal jár. Szerintem, lehet nekik írni is a problémával. Biztosan nem fogják sutba dobni az e-mailt!
Egyébként javasolnám azt, hogy legyen erről jövőre akár egy szakest is…szerintem nem zárkóznak el ettől a vezetők sem!

Gratulálok az osztrák sívizsgádhoz, és ne csüggedj!
Practice makes perfect!:)…én már csak tudom…

Üdvözlettel: Huszár Ágnes

[szuri]

Gézabá! Úgy látom, Te vagy eddig az egyetlen, aki pontosan értetted, hogy mire vonatkoztak a kérdéseim. Sőt, ha jól gondolom, még a hangsúlyt is hallottad hozzájuk! 

[szuri]

Szia Ági!

Először is, köszönöm szépen a gratulációt, és sajnálom, hogy Neked sem sikerült a kétcsillagos vizsgád. Egyébként hasonló helyzetben vagyok én is, mint Te, mert 2 éve oktatok egy osztrák síiskolánál, Söldenben, és az iskola legjobb osztrák oktatóinak biztatására futottam neki a Landeslehrernek (nyliván akkor tudod, hogy ez miféle vizsga), és sikerült. És igen, én is, akárcsak Te, "előkelő helyet" foglalok el az ottani iskolák oktatói közt. Ezért is mondtam, hogy az 1*-os vizsga színvonala sokkal magasabb, mint az osztrákoknál, és jobbnak is tartom a magyar 1*-ot. Csak éppen innentől kezdve, ahogy ezt már írtam, nem azt látom, hogy a vezető oktatók is azon dolgoznak minden erejükkel, hogy te minél jobb síelő legyél, hanem mintha arra menne ki a játék, hogy nekik - akkor most elég a virágnyelvből - megmaradjon a biztos megélhetésük. ÉS valójában ezt tartom felháborítónak: azt, hogy nem érzem, hogy minden az én érdekemben történik. Nem vagyok az a fajta, aki nem fogadja el, ha valamit nem tud, hiányosságai vannak stb. Volt 2 pontos gyakorlatom is meg egy 0-ás, azon ment el a vizsga. A 0-ásra sem mondom, hogy nem volt rá jogos a 0 pont. Az volt. A rendszerrel van gondom (meg azzal, hogy nem létezik, hogy 5 hónap folyamatos síelés után (úgy, hogy az osztrák síiskola legmagasabban képzett oktatói tartottak nekünk heti 1 edzést) ne tudjak átmenni egy ilyen vizsgán). Azzal, hogy a feladatok a vizsga napján derülnek ki, hogy egy hét alatt nagyon gyorsan átszáguldunk különféle hóekéken meg egy csomó mindenen, anélkül, hogy így elég idő maradna arra, hogy a lényeges hibákat javítsuk, mi több, többször is elhangzik, hogy ez a tábor nem a hibajavításról szól. De akkor hogyan legyünk tökéletesek a hét végére??? Sehogy. És az a legszörnyűbb, hogy nem csak én éreztem úgy, hogy ez nem arról szólt, hogy én jobb síelő vagy síoktató legyek. Mások is így érzték. Nem mindenki, de sokan. Éppen ezért, én, személy szerint nem fogom már újra megpróbálni a két *-ost, főleg, hogy az osztrák vizsgám elvileg 3-at ér.
Ahogy ezt gézabá nagyon jól írta: "Minden a pénzről szól."
Azt hiszem, többen is félreértették a terepsízéssel kapcsolatos felháborodottságomat. Nem azt mondom, hogy ne legyen terepsívizsga. Azt mondom, hogy ne támasszanak rajta olyan követelményeket, amiket máshol a legeslegmagasabb fokozaton kell teljesíteni (értsd: a terep hosszúsága és a ritmusváltások száma), mert ez nem biztos, hogy hitelesen meg fogja mutatni a jelentkezők tudását. Ezen kívül azt sérelmeztem még, hogy miért is tolnak le minket, amikor egyik táboruk sem szól terepsízésről, és soha nem kaptuk e téren különösebb "kiképzést". Ezért tartom igazságtalannak a letolást, hiszen ezek után mindenki úgy síel terepen, ahogy tud. Lehet, hogy nem annyira szép, de az osztrákok pl. terepen a magabiztosságot, és nem elsősorban a szépséget pontozzák. Állítólag az SMSz is. Nem így éreztem...
Egyébként ezen az osztrák vizsgán, amin voltam, volt pályában sízés, technika (iskolázás) és terep, angol nyelv, egy csomó más elméleti tárgy, valamint "no handicap", azaz pl. mozgássérültek és pl. vakok oktatása (ez nem volt vizsgakövetelmény, de hasznos volt). Az iskolázás és a terepsí is 3-3 feladatból állt, ebből a 6-ból 2-őt lenullázhattál, és még úgy is átmentél... És azt minden esetre leszögezhetem, hogy nem adták oda akárkinek ezt a vizsgát.
Mindenesetre, ha Te magad is úgy érezted, hogy hiányzott az az egy pont, ami miatt nem mentél át, akkor lehet, hogy a Ti táborotok hangulata más volt. Lehet, hogy benned nem keltette ugyanazt az érzést, mint amit bennem a tavalyi. A lényeg, hogy ha megint nekifutsz, akkor sok sikert kívánok, és hátha addigra már a rendzser is megjavul!
Üdv
zsuzsi

[danila]

Szia szuri!

Bevallom, az engem is iszonyatosan zavart mindig, hogy kiemelten hangoztatták a táborban, hogy ide nem azért jönnek az emberek, hogy sízni tanuljanak, itt csak a helyes didaktikai dolgokat tanítják meg az aspiránsoknak.
Megmondom őszintén, nekem ez a koncepció emberileg nem tetszik, a szakmai részével akár még egyet is érthetek.
Szerencsére van olyan oktató, aki nem ebben a szellemben oktat, de hallottam már az ellenkezőjéről is.
Tulajdonképpen eléggé nevetségesnek tartom ennek kapcsán a "szövetség" szót, én ezt a szervezetet a Síoktatók Magyarországi Főfelügyelőségének hívnám inkább.
Nekem az a szövetségesem, aki az én érdekeimet is szem előtt tartja, nem csak a sajátját.
Majd folytatom ...

[Ozsi]

1. Vajon miért van az, hogy az SMSz különböző fokozatú vizsgáin legtöbbször negatív a mérleg? Sokszor valóban indokolt bizonyos jelentkezők megbuktatása, de nem gondolnám, hogy egy kétcsillagos vizsgán pl. normális az, hogy csak 3 ember megy át, az amúgy sem sok jelentkezőből...

Mert nagyon gyenge a magyar átlagsízők sítudása. Itthon nincs igazán versenyzői réteg, és abból a kevésből is kevesen jönnek síoktatónak. A többség amatőr síző, akinek - tapasztalatunk szerint - a rokonai, barátai mondták, hogy "te nagyon ügyes vagy, akár elmehetnél síoktatónak is". És a felkészítő táborban vagy a vizsgatáborban iszonyú pofonok érik, hiszen mással szembesül.

Az eredményes, modern síoktatásnak viszont alapeleme a helyes bemutatás. Egy helytelen technikával rendelkező síoktató rossz technikát fog megtanítani, így meg kell próbálnunk elérni, hogy az alapok elinduljanak a kijavítás útján. Egyébként pontosan annyi kritika ér minket amiatt, hogy milyen gyenge sítudással engedünk át embereket, mint amennyi amiatt, hogy lelketlen vérengzők vagyunk. Pont ez mutatja, hogy valahol a középúton haladhatunk ;-) A tapasztalat pedig az, hogy aki kitart két-három bukás után is, sokkal komolyabb sítudásra tesz szert, mint aki elsőre rezgő léccel átcsúszik. Ki jár akkor jobban?

2. Miért kell olyan feltételeknek megfelelni pl. a kétcsillagos vizsgán, amelyeket az osztrákok a "staatlich geprüfter Skilehrer" kategóriában kérnek csak számon? (Terepsí vizsga több ritmusváltással, kizárólag élen vezetett rövidlendület stb.) Talán ez a kétcsillagos vizsga egyenértékű ezzel az osztrák fokozattal? Nem. Esetleg az egy szinttel ezalatti "Landeslehrer" fokozattal egyenértékű? Nem. Akkor mire is jó a kétcsillagos vizsga azon kívül, hogy egy lépcsőfok a háromcsillagoshoz?

Az ISIA-ba történt felvételünk azt is jelentette egyben, hogy a képzési rendszerünk legmagasabb szintje (Síoktató***) megfelel az ISIA Minimustandard-jének. Akárcsak az osztrák Landesskilehrer. Tetszik vagy nem tetszik, a kettő lényegében egyenértékű. Óraszámában, témaválasztásában, követelményeiben. A modulok sorrendje, a felépítés eltérhet. Messze alatta van az osztrák állami síoktatónak (mondhatnám szerencsére...). A Síoktató** ennek a képzési folymatnak a része. Az osztrákok nem adnak ki képesítést valahol középen, mi kiadunk: ez a Síoktató**. Ennek az a szerencsés helyzet az oka, hogy mi figyelembe vehetjük az IVSI követelményrendszerét, és mivel valahol középen ez teljesül, kiadhatjuk az ennek megfelelő Síoktató**-ot. És azért jó a kétcsillagos vizsga, mert így van egy olyan középső lépcső, amelyet elérve kiadhatunk egy nemzetközileg elfogadott végzettséget, amellyel pl. liftkedvezményt lehet igénybe venni, oktatás közben korlátozott védettséget élvezhetünk stb. Mivel ez Ausztriában egy másik szövetségeben van, az ottani képzésből ez a lehetőség hiányzik. Ha valaki továbblép az Anwärter-ből, ugyanazeket végig kell csinálnia (mellékelten jegyzem meg azok kedvéért, akik az itthoni bukás után Ausztriába menekülnek egy Anwärtert megszerezni: ott arrafelé haladnak, hogy amennyiben záros határidőn belül nem lépnek tovább a Landes felé, elvesztik az alapképzésüket... Nálunk az állami Síoktató*-t nem veheti el tőlük senki!)

3. Hogyan is tolhat le a vizsgabizottság azért, mert - véleményük szerint - egyes jelentkezők nem síelnek eleget pályán kívül, ha soha, semmilyen "kiképzést" nem kaptunk a pályán kívüli síeléssel kapcsolatban? Ezen kívül, az egycsillagos vizsga feljogosít-e pályán kívüli síelésre csoportokkal? Ha igen, hol és milyen hóviszonyok/körülmények között? Ki lesz a felelős, ha valakivel történik valami a pályán kívül és senkinél sincs megfelelő felszerelés? (A kétcsillagos vizsgán kb. elrettentésként emlegetett Alpinkurs volt a válasz arra, hogy miért olyan nehéz a terepsí vizsga. Aki nem volt még Alpinkurson, nem tudhatja, hogy egyáltalán nem olyan szörnyűséges, mint amilyennek félmondatokból megismerhettük. Az Alpinkurs célja elsősorban az, hogy felkészítse a résztvevőket a különböző terepviszonyok közötti síelésre és csoportvezetésre. Az oktatók mindig figyelnek rá, hogy ne sodorják veszélybe a csoport tagjait, csak olyan lejtőket választanak, ahol a csoport minden tagja gond nélkül le tud jönni.)

Nem, a Síoktató* egyáltalán nem jogosít arra, hogy csoportot vigyél pályán kívülre. De nem zárja ki, hogy a saját sítudásodat fejlesztd ezen a téren. A világon sehol, egyetlen vizsgán sem azt kérik számon, amit az előtte volt képzéseken megtanult a jelölt. Mindenhol benne foglaltatik, hogy saját magát is képzi, gyakorol a képzésen kívül is. Lehet, hogy nem öröm megbukni egy ilyen vizsgán, de a követelmények azért vannak, hogy ellenőrizzék, megfelelő-e valakinek a sítudása. A tanfolyam záros óraszáma garantáltan kevés ennek a megszerezésére. Azért, mert valaki nem szándékozik fejleszteni magát, nem lehet puhítani a követelményeken. És valószínűleg nem lehetetlenek a követelmények, hiszen nem keveseknek meg sikerülnek. Nekem meglehetősen furcsa, ha egy kétcsillagos síoktatói vizsgán kiderül, hogy a jelöltek egy része gyakorlatilag még meg sem próbálta a terepsízést. Milyen tapasztalatokról beszélhetünk, ha még nem volt alkalma öt méterre a pálya mellett túrt, buckás vagy mélyhóban síznie? Vagy alkalma lett volna, de a taposott pályát választotta? Kaprunban az összes pálya, amelyet terepsí vizsgára használunk, a pályarendszer része, lavinaveszélyes időszaktól eltekintve oda lehet menni, és lehet ott síelni...

4. Az osztrák vizsgák mindegyikén megengedett a nem 100%-os teljesítmény. Ez azt jelenti, hogy attól, ha egy feladatot nem tudsz (magyar mérce szerint 2 pontosra) megcsinálni, még átengednek. Hiszen számtalan oka lehet annak, hogy éppen akkor, a vizsgán, nem jött ki úgy a lépés, esetleg nem akkora tragédia, ha valamit nem tudsz olyan jól, tudhatsz helyette mást. Nálunk, ha egy feladat 0 pontos, az legtöbbször egyenértékű a sikertelen vizsgával. Akkor miért kell nekünk még a legértelmetlenebb feladatot is tökéletesen tudnunk? Talán annyira elismertek a magyar vizsgák, hogy mindenki hozzánk viszonyít? Ezen kívül, miért nem tudhatjuk meg a vizsga napja előtt a vizsgafeladatokat? (Az osztrákok sem mondják meg előbb konkrétan, de viszonylag könnyen rá lehet jönni, hogy melyek lesznek azok, miután 2 hétig mást sem gyakoroltatnak). Így valóban kiválóan fel lehet készülni egy vizsgára.

10 pontból 6-ot kell elérni. Ha tehát egy gyakorlatot 0-ra hozol kettőt kell 2-re teljesíteni. A maradék lehet egypontos. Ez 100%? Tudod hányan hozzák úgy a vizsgát, hogy van 0 pontjuk is? Sokan.

Értelmetlen feladat? Tehát a síoktatók számára vannak olyan gyakorlatok, amelyeket nem fontos jól bemutatni, és vannak olyanok amiket igen. Vagy a síoktató öt gyakorlatra kap képesítést? Mi dönti ezt el? Ez nagyon is módszertani kérdés! A tanulók mindegyike (tehát nem csak a gyerekek) utánzás-másolás útján tanul. A rosszat mutat az oktató, rosszat fog tanítani. Ilyen egyszerű. Ezért nem mehet át egy vizsgán egy olyan oktatójelölt, akinek alapjaiban véve nem helyes a végrehajtása. Ezért kell tudnia egy kétcsillagos oktatónak bármilyen technikai elemet bemutatnia!

A 0 pont azt jelenti, hogy az adott gyakorlat alapvetően hibás volt. Ennek ellenére még mindig van lehetősége hozni a vizsgát. Akkor ki nem reális? Nem lehet, hogy inkább mi vagyunk túl engedékenyek?

5. Utolsó kérdés következik, előfordulhat, hogy költői lesz. Az elmúlt szezonban szereztem némi rálátást a világszerte elismert (értsd: Kanadától Argentínán át egészen Ausztráliáig) tiroli Schneesportlehrer, régebbi nevén Landeslehrer képzésről. Felvételi is van rá, ahol azonnal megszűrik a jelentkezőket, hogy ne fizess ki fölöslegesen egy kosár pénzt, ha nincs esélyed. Ez a vizsga, ha jól tudom, a magyar háromcsillagosnak felel meg. Érdekes, mégis javították a hibákat az osztrákok, még a vizsganap előtt is, és nem csak azt hallgattuk, hogy ez a tábor arról szól, hogy megértsük, hogyan épülnek egymásra a tematika részei, milyen erők hatnak a síelőre stb. Még számtalan dolgot írhatnék, de azúttal magamba fojtom, és inkább a lényegre térek: Hogyan is lehet az, hogy egy pont híján nem mentem át a kétcsillagos vizsgán, azonban a tiroli Schneesportlehrert idén áprilisban sikerrel tettem le?

A kétcsillagon is javítjuk a hallgatókat... A válasz pedig több okot is feltárhat:

• ott alacsonyabb a követlemény;
• síeltél időközben és fejlődtél;
• szerencséd volt;
• a sokat fikázott magyar síoktatóképzésben megszenvedett értelmetlen anyag beérett (ahogy a szakelmélet mondja), és itthon is átmentél volna...

Nem mondom, hogy hibátlan a rendszer, de nem is olyan rossz, mint ahogy te állítod. És ezt viszont az bizonyítja többek között, hogy tapinthatóan fejlődik a magyar kétcsillagosok minősége...

[Ozsi]

A válaszadással kapcsolatban nekem is meg van a véleményem.
Nézd csak meg a "mit tennél be a tan- vizsgaanyagba" topicot. Az utolsó bejegyzést én tettem majd egy évvel ezelőtt. Eddig senki nem reagált rá. Sem a fórumon, sem magán levélben, sem sehogy. Kétségbeejt ez a totális érdektelenség. Ha elutasító választ kapok, hogy menj a p..csába ezzel a hülye ötlettel, az is jó, ha elfogadják a dolgot, még jobb. De válasz nélkül hagyni?

A felvetett kérdések egyébként jók. Kár, hogy a hangsúlyt nem lehet kifejezni írásban.
Sajnos minden, így ez is a pénzről szól.

Hát igen, a pénzről... Nekem például az okoz állandó lelkiismeretfurdalást, hogy mennyi mindent mulasztok el az SMSZ-szel kapcsolatban (például válaszolni a fórumban). De ennek alapvetően az az oka, hogy rengeteget gályázunk privát, hogy ezt a költséges hobbit finanszírozhassuk... Soha senkit nem buktattunk meg azért, hogy visszajöjjön fizető vendégként. (Azért sokakat, mert nem volt elegendő a tudása.)

Volt szerencsém német oktatói vizsgán résztvenni. Ott bizony egy öt fős csoporttal dolgozott a kollegina. A vizsgabiztos meg állt mellette és hallgatta, meg pontozott.

Ugyanezt mondhatja mindenki, aki nálunk látott egy oktataásmódszertan tábort. Esetleg meg kellene kérdezni a résztvevők véleményét. Mert tudomásom szerint nekik tetszett. Mondjuk az 1:5 arány nem áll fenn. Mert akkor már nagyon drága lenne a tábor. Így mi próbáljuk  a nyolc fő körüli csoportokat tartani.

[Ozsi]

Egyébként ezen az osztrák vizsgán, amin voltam, volt pályában sízés, technika (iskolázás) és terep, angol nyelv, egy csomó más elméleti tárgy, valamint "no handicap", azaz pl. mozgássérültek és pl. vakok oktatása (ez nem volt vizsgakövetelmény, de hasznos volt). Az iskolázás és a terepsí is 3-3 feladatból állt, ebből a 6-ból 2-őt lenullázhattál, és még úgy is átmentél... És azt minden esetre leszögezhetem, hogy nem adták oda akárkinek ezt a vizsgát.

Csak egy kérdés... Tehát a Landes-ed van meg? Beragaszthatod az ISIA-bélyeget az igazolványodba? Ugyanis a ***-nál nálunk is lett volna már pálya, terep, angol nyelv, elmélet stb. ... Ne rójuk fel hiányosságként azt, ami még nem került terítékre egy alacsonyabb keretszámú tanfolyamon.

Egy dolgot biztosan állíthatok: nem fordult még elő, hogy lelkiismeretfurdalásom lett volna amiatt, hogy valaki nem ment át. Biztos vagyok benne, hogy aki nálunk megbukott, az ott abban a pillanatban nem tudta bebizonyítani, hogy alkalmas lenne a képesítésre. lehet megsértődni, de nézzük reálisan: át kell valakit engednünk érdemei elismerése mellett, meggyőződésünk ellenére?

[Ozsi]

Ezen az alapon erősen el kell gondolkodnom, van-e értelme annak, amit csinálunk. Minden erőnkkel az SMSZ, a magyar síoktatás és síoktatók fejlesztésén és elismertségén dolgozunk. Én szövetségnek tartom, még ha egyoldalúnak is, hogy néhányan a magánéletüket és a megélhetésüket is kockára téve küzdenek egy ügyért, míg a többség tesz az egészre.

Valóban erősen védjük a szakma színvonalát a tanítványok érdekében, de ez pontosan annyira érdeke a végzett síoktatóknak is. Ha viszont a kollégák úgy érzik, hogy mi felügyelősködünk csak, akkor valahol hiba van. Én úgy érzem, hogy a magyar síoktatók elismertsége és minősége azt igazolja, hogy jó az irány. (Vajon ennek nincs szerepe az - egyébként elégetlen síoktatók - külföldi munkavállalásában, pl. Zsuzsi? Évekkel ezelőtt erre kevés esélyed lett volna...) Akkor hol a hiba? Kérek tippeket+kivitelezhető javaslatokat!

Jó volt látni a múlt héten, hogy az önzetlen kemény munkának lehet sikere: mert az IVSI-kongresszus egyértelműen óriási siker volt, mégpedig ennek a sikere. De nagyon szomorú látni, hogy a "szövetség" máskor oly kritikus tagjai elmulasztották ezt megnézni (nemhogy részt venni a munkában). Egy kezemen meg tudom számolni, hányan jöttek fel belenézni a workshopokba vagy előadásokba. Valóban ennyire májerek vagyunk? Nekünk nem lehet újat mondani? Nincs itt egy kis önértékelési probléma?

A szövetség kétoldalú: mindenkinek kell adnia hozzá valamit. Az ingyenes síoktatási napon nem magunknak csináltunk reklámot, hanem a síoktatásnak. Tudjátok hányan jöttek részt venni benne? 7-en. A többi 15-20 oktató azokból került ki, akik egyébként is szétszakadtak a kongresszus lebonyolításában (mert ugye a kedves kollégák mindegyikteknek pont ezen az egy héten akadt munkája külföldön, és nem értetek rá...) Abban a munkában, hogy a küldföldiek azt mondhassák, hogy ez volt az eddigi legjobb kongresszusa az IVSI-nek. És a "szövetség" tagjai közül 7-en vették a fáradtságot, hogy szövetségeként viselkedjenek. Ugyanis ha 27-en jönnek, esetleg a közreműködők aznap pihenhettek volna... Végül is mindegy, alig 300-an voltak ott, közülük 60-70% tök kezdő. Ennyiért nem érdemes feljönni a Mátrába. Nem éri meg a fáradtságot. Hogy ennyi kezdő egyszerre ritkán kóstol bele a síelésbe? Apróság. Bezzeg mi, akik pár órákat aludtunk az egésznapi idegennyelvű meló után, pénzsóvárságunkban megérdemeljük. Biztosan rongyosra kerestük magunkat a tíznapos melóban. Tényleg, én pl. úgy meggazdagodtam, hogy megyek kifizeteni a hiteleimet, és végre az albérlet helyett vehetek egy lakást... Álmomban. Lehet, hogy ez tényleg nem egy szövetség. De nem is felügyelőség. A magunk részéről inkább a hülyék gyülekezete. Mert hülyék vagyunk ha ennyi segítőkészség, ennyi sértett fikázás után ugyanilyen erőbedobással folytatjuk.

[Krakler Kata]

Sziasztok!!

Nem szeretnem bonyolitani ezt a temat, epp eleg bonyolult ez igy is, tenyleg csak egy par gondolat:

En sajnos nem tudtam reszt venni az IVSI Kongresszus szervezeseben es lebonyolitasaban, mert oktattam mar december vegetol. Azt viszont tudom, hogy kinek mennyi munkaja volt benne es oszinten mondom, hogy le a kalappal azok elott, akik idejuket, energiajukat nem sajnalva, mindent megtettek azert a hetert!! Sajnos a szervezok kozott nem nagyon lattam uj arcokat, ujra es ujra nagyjabol csak az ismerosok tuntek fel, az a par ember...
Az utolso napra hazajottem, hogy legalabb egy kicsit ott lehessek veluk, es egyutt sielhessek egy szuper csapatban (a masodik helyezett Everything About The Girls csapatban ), szuper sioktatokkal, akik mindent megtettek, hogy sikeres legyen ez a kongresszus!
Csak azt tudom mondani, hogy nagyon nagyon jol ereztem magam es koszonom, hogy ilyen tutin megszerveztetek nekunk ezt a Kongresszust es hogy ott lehettem, egyutt sielhettem Japan, Osztrak Német es Francia sioktatokkal!! Nagyon nagy elmeny volt az esti show, remelem sielhetek meg reflektorfenyben 2011-ben... 

Udv Nektek, tovabbi jo telet kivanok mindenkinek!!!!

[Nagy Péter]

Tudod Ozsi nem teljesen értelek! Miért is vagy kiakadva? Nem Ti alakítjátok évek óta ezt a szövetséget? Nem ugyanezek a problémák évek óta?  Miért adna bárki bármit is, saját munkáját, gondolatait , ha azt látja évek óta, hogy Ő cserébe nem kap semmit?  Lehet, hogy mindkét oldalról rosszul van értelmezve ez a szövetség? Lehet, hogy mindenki túl önzően fogja fel ezt az egész adok kapok dolgot? Miért is gondoljátok azt, hogy valaki reklámozni fogja a szomszéd tehenét,ha abból neki semmi haszna? Miért tolna bárki is egy olyan szekeret amelyen már szemmel láthatóan nincs hely a számára? Miért érezne valaki a sajátjának valamit, ami belátható időn belül nem lehet az övé?
Csak egy pár kérdés, maradhat akár költőinek is!
Üdv!