Síoktató - sítúravezető - testnevelő tanár

[Ozsi]

A közgyűlésen élénk vita alakult ki az iskolai sítáborokat szervező, a táborokban dolgozó szakemberekkel kapcsolatban. Azt hiszem ez egy ideális \"fórum\" ennek a támának a folytatására.

[Krakler Kata]

Húha. Itt már nagy a csönd...:evil:

[Krakler Kata]

Szerintem itt az SMSZ honlapon mindent megtalálsz.

[Hodruszky Csaba]

Nálunk a XVIII. kerületben közel az iskolák fele szervez valamilyen téli tábor, (nem merném sítábornak nevezni) A kisérők és "oktatók" többnyire lelkes szűlők vagy (jobb esetben) testneveléstanárok. Ezért tavaly a pedagógusok kötelező továbbképzését a tesi tanároknak, felajánlottuk, hogy tartsák nálunk a síiskolában. 20-22 kerületi tanár eljött és az utólagos visszajelzések alapján nagyon élvezték.
Azt gondolom, mivel egyre inkább szolgáltató-idengenforgalmi iparág lettünk, csakis gesztusokkal lehet felkelteni a figyelmet irántunk. Az iskolai  tanárokat potenciális partnernek kell teinteni és ha lehet nem csak érdeklődővé hanem érdekelté is kell tenni őket.
Hodruszky

[Repárszky László]

Ki oktasson?

Természetesen beszélgethetünk - vitatkozgathatunk arról, hogy milyen végzettségű - tudásszintű személyek foglalkozzanak az iskolai sí táborok sí szakmai feladataival. Az, mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az iskolában dolgozó testnevelő tanárnak (igazgatónak) überelhetetlen a befolyása arra, hogy hívjanak - e (alkalmazzanak -e) a  szakmát magasabb szinten értő és művelő (külsős) oktatót. S ezt valamiféle törvénnyel kötelezővé tenni nem is lehet, s miután a kényszerben amúgy sem lenne köszönet, ez ilyenformán  (talán) nem is ajánlatos.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne próbáljunk mégis lobbizni ennek érdekében.

Mire gondolok

E sorok írójának 20 éves tapasztalata van a sí sport oktatása területén. Ezen idő alatt számtalanszor megtapasztalta, hogy ha valakit fiatal korban a "sízés szele megcsapott", pozitívan lesz befolyásolva az illető életvezetése. Másképpen szólva, inspirálva lesz egy minőségi életmód kialakítására, s nem csak a saját, hanem a családja (és nagyon fontos, hogy a leendő családja) vonatkozásában is. Magyarul, hajlandó lesz komoly áldozatokat hozni annak érdekében, hogy minden évben el tudja vinni a családját síelni néhány napra.

Volt egy nagyszerű sí film, "fehér mámor" volt a címe. Adja magát az asszociációs kérdés: nem kerülne-e kevesebbe egy prevenciós program, mely a gyermekek minőségi életbe történő "belekóstoltatásáról" szól, a síelés által, mint a drog rehabilitációkra elköltött irdatlan összegek?

Mit kellene finanszíroznia az államnak?

Nem lenne összehasonlíthatatlanul hasznosabb, ha eredménytelen versenysportok támogatása helyett az iskolai sí táborok autóbuszköltségeit és legalább egy "igazi síoktató" költségét finanszírozná meg az állam? A támogatás feltételének kellene lennie legalább egy fő államilag vizsgázott síoktató jelenléte. Ez lenne a garancia arra, hogy valódi tudáshoz jussanak az érdekeltek. Igazi, a tömegek felfogásában és egészségében megtérülő állami befektetés lenne!

Edzés, vagy oktatás?

És itt nem árt beszélni a síoktatás egy másik szempontjáról. Nevezetesen arról, hogy a síoktató nem edző. Másról szól az amatőr síelés, (egy család síelése, és az iskolai sí táboroknak is erről kellene szólnia) és megint másról a versenysíelés. Egészen egyszerűen másra van szüksége az amatőr síelőnek, és másra a versenyzőnek.

Véleményem szerint a képzett síoktatónak nem a versenysíelést, hanem a minőségi amatőr síelés image - nek az erősítését kellene képviselnie. 

Az amatőr státusz támogatását, pedig az életmódra szoktatásra kellene "kihegyezni". A 4 napos iskolai sí tábor alatt meg lehetne tanulni a sízés legfontosabb technikai alapjait, a sízés fundamentumai közötti alapvető összefüggéseket. És szó nincsen arról, hogy (az alapok hiányában) az lenne a legfontosabb, hogy 4 napot a sípályán bóklászó gyerekek gyorsasági versennyel zárják síelésüket. (Tisztelet a kivételeknek.)

Gyorsan, vagy képzetten?

Ül a család a tv. előtt, nézik a világkupa futamot. Felveszik videóra, elemezni vélik a mozgást. Az iskolai sí tábor záró momentuma is egy gyorsasági verseny, mérik az időt, (az idő lesz a tét, nem a technika) a leggyorsabbak a mennybe mennek, ők lesznek a hősök. Aztán amikor hóra kerül a család, a legtermészetesebb dolognak fog tűnni, hogy az a jó síelő, aki gyorsan tud menni. Gyorsan menni nem nehéz, aránylag kevés egyensúlyozási képességgel már lehet lógni a sí végén, a gravitáció pedig megteszi a többit. Miközben nem ismerik a legalapvetőbb fékezési technikákat sem, a versenyzők lesznek a példaképek, azok technikai és erőnléti felkészültsége nélkül.

Ellentmondás

Tegyük szívünkre a kezünket, nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg, kezeli ezt az ellentmondást a síoktató közösség? Bizonyára jó néhányan vagyunk, akik igen. De több az ellenpélda, legalább is én ezt látom a gyakorlatban.

A verseny a zászlóshajó 

Természetesen tudjuk, hogy a nagy világversenyek a sport zászlós hajója. És azt is tudjuk, hogy a tömegsport a versenysport bázisa. Aki tehetség, és indíttatása van, odakerül a kippstanglik közelébe.

Rész cél

Egy jól kigondolt amatőr síelést támogató program szilárd, és állandó utánpótlást jelentő bázisát adhatná a versenysportnak is.

Elsődleges cél

Elsődleges célunknak azonban az életmódra nevelést és a minőségi amatőr síelés erősítését kellene tekinteni. Ehhez arra lenne szükség, hogy az iskolai sítáborokban résztvegyen legalább egy állami vizsgával rendelkező síoktató, aki szakszerű segítséget tud nyújtani ehhez a nagyon fontos "egészséges élet projekthez".

Miért érdemes lobbizni?

Ehhez a projekthez szükség lenne az állam támogatására. Az autóbusz költségeihez, valamint a képzett síoktató költségeihez. Egy ilyen programért érdemes lenne lobbizni. Mindannyiunknak, ahol csak lehetséges.

Az én lobbizásom helyei:

- Itt a szakma fórumában
- A blogomban BESZÉLGETÉS A SÍELÉSRŐL rövidebb ( talán emészthetőbb) részekben próbálok gondolkodni a témáról.
http://kanyarsiblog.freeblog.hu/
- A Kanyarsí Klub honlapján: http://www.kanyarsiklub.hu/
- A sípályákon oktatás közben
- Mindenhol, ahol lehetőség van rá

[danila]

Erre a drog-témára már nekem is voltak ötleteim.
Biztos vagyok benne, hogy ha rámbíznának egy kisebb csapat drogost egy hétre, akkor tudnék nekik olyat mutatni, amitől a kis megspórolt/lopott zsebpénzüket újabb ajzószerbe (pl. Atomic Metron ) ) fektetnék.
Arról nem beszélve, hogy a sízés által a csatolt tevékenységek is új perspektívát nyitnának nekik.
Szívesen beneveznék egy ilyen kísérleti projektbe.

[Mr S]

Az iskolai sítáborok számomra legfőbb hibája, hiányossága, hogy a tanulókat egyáltalán nem vagy csupán minimálisan tájékozattják a síelők Bibliájáról, a FIS 10-ről.
Hihetetlen, hogy a pályákon mennyi, a szabályokra fittyet sem hányo síelő és snowboardos van. Ezzel veszélyeztetve saját maguk és mások testi épséget egyaránt.
Egyáltalán létezik egy olyan rövid kis (magyar nyelvű) filmecske, ami a FIS 10-t ismerteti?
Tonnaszámra jönnek ki az ilyen meg olyan oktatófilmek, én viszont egy konkrétan FIS 10 szabályokkal foglalkozó összeállítást nem láttam.

A buszokon pl nyugodtan le lehetne vetíteni...

[Repárszky László]

Szervusz, kedves Mr S

"Hihetetlen, hogy a pályákon mennyi, a szabályokra fittyet sem hányó síelő és snowboardos van. Ezzel veszélyeztetve saját maguk és mások testi épséget egyaránt." mondod, és a szívemből beszélsz.

Évek óta szóvá teszem ezt a problémát mindenhol, (honlapomon, fórumokon, cikkekben, legújabban a blogomban) ahol csak lehetőségem nyílik rá. De a legtöbbet akkor tehetem, (és teszem is) amikor személyes  kapcsolatba kerülök síelni tanulókkal.

A kérdés sokkal árnyaltabb annál, semhogy a FIS 10 egyszerű ismertetése megoldás lehetne. Az előadások (általában) kevés eredményt hoznak. A gyakorlatban megélt vagy látott példák jobban hatnak, inkább késztetnek utángondolásra és belátásra. A FIS 10 nemcsak szabály, hanem törvény is. És még a törvények szövege is általában csak akkor szokott előkerülni, és akkor próbáljuk meg értelmezni, (és ezt is sokszor a magunk érdeke szerint tennénk, ha tehetnénk), amikor már baj van. A törvény súlyát csak akkor érzi meg bárki is, amikor őt magát nyomja ez a súly. Az eljáró bíró azonban (a szakértő meghallgatása után) a tárgyaláson a törvény betűje szerint (és szellemében) hoz ítéletet.
 
Megtanítani önmagunkat és másokat a balesetektől megóvni, a jó síoktatás egyik fő témája. Ezért a biztonsággal kapcsolatos gondolatokat a mindenkori ismeretekhez igazítva ismételeten fel kell(ene) használni. Nekünk síoktatóknak a sípályák mindennapos forgalmában, a síoktatás részeként kell(ene) érthető nyelvre lefordítani a törvény betűjét, ezzel (is) emelve a minőségi (amatőröknek szóló) síoktatás színvonalát.

A tőled való idézet kapcsán (is) felhívom a figyelmet a versenysíelés és az amatőr síelés között feszülő ellentmondás(ok) - ra. Nem lehet nem észrevenni a sípályákon megszaporodó "amatőr versenyzőket" nagy világversenyek idején, de helyi síversenyek idején is.

Kicsit részletesebben beszélek erről az ellentmondásról blogomban.
http://kanyarsiblog.freeblog.hu/

Üdv.: Replaci

   

[Molnár Gábor]

Ez a buszokon való fis10 film vetítés nagyon jó ötlet! Néha úgy érzem, hogy az oktatók vagy elfelejtik közölni, hogy a biztonság az első, vagy nem hat a szavuk semmit sem a tanítványukra... erre kellene egy jó módszert kitalálni, hogy meggyőzze az ember a tanítványt, hogy nem csak a saját, de mások testi épsége és akár élete is veszélyben van. Van erre ötletetek esetleg?

Én amúgy is a szokásosnál óvatosabb ember vagyok, a sípályán szinte végig van bennem egyfajta idegesség, hogy "vajon mikor gázolnak el hátulról"... sajnos már sínaponta többször fordul elő, hogy centikre mellettem, vagy társaim mellett húz el valaki karcolva, fittyet hányva a FIS10-re... pedig igyekszem a legkiszámíthatóbban manőverezni... csak semmi hirtelen kanyar legtöbbször... szóval néha szerencsésnek érzem magam, hogy még nem trafáltak telibe. Bukót biztos veszek hamarosan, az egyszer biztos!

Szóval kellene erre a FIS10 "kampányra" áldozni, mert egyre rosszabb a helyzet.

[Huszár Ágnes]

Azért nem kell mindig félni...az utcán sem parázunk, pedig bármikor lehetne valami.
A sípályán tényleg vannak őrültek, de nekünk is biztonságos helyen kellene megállnunk...

[danila]

Néha úgy érzem, hogy az oktatók vagy elfelejtik közölni, hogy a biztonság az első, vagy nem hat a szavuk semmit sem a tanítványukra... erre kellene egy jó módszert kitalálni, hogy meggyőzze az ember a tanítványt, hogy nem csak a saját, de mások testi épsége és akár élete is veszélyben van. Van erre ötletetek esetleg?

Szia! Nekem erről meg az a véleményem, hogy a pályán általában már nem azokkal szokott gond lenni, akik lelkiismeretesen végigjárnak egy több napos síoktatást.
Mert aki egyszer már eljutott egy kicsit is lelkiismeretes oktatóhoz, az biztosan megtanulja a pályán történő közlekedés szabályait, ráadásul a mozgáskoordinációja biztosabb lesz, mint egy léc sarkán ülő, pattogó, száguldó őrülté.
Sokkal nagyobb veszélyt hordoznak a lábukban azok, akik kontroll nélkül száguldoznak, a kellő alapok megléte nélkül.
Egyébként az meg biztos, hogy korcsoporttól függetlenül, nem lehet elégszer felhívni a figyelmet a pálya veszélyeire.
Bevallom, soxor már nekem is vannak félelmeim egy-egy pályán, pedig eléggé hozzászoktam már a száguldó lécek látványához.
És érdekes módon már nem is a snowboard-osoktól tartok annyira, mint régebben.